A blues a tengerentúlon a fekete parasztok zenéje volt. Legalábbis hajdanán. A 60-as évek táján már városi zeneként érkezett a kontinensünkre, és nagy inspiráló er?vel hatott az itteni muzsikusokra. A blues, az említett hatás ellenére, még ma is fekete zenének számít, és bár sokan m?velik világszerte ezt a m?fajt, a valódi ismertséget jelent? bels? körökbe fehér muzsikusoknak nagyon nehéz bejutni. A szerb származású Ana Popovic, az amerikai HQ Band és Phillip Walker – akinek indián vér csörgedezik az ereiben – személyében olyan el?adókat mutatunk be, akik igazán közel vannak a bels? körhöz.
Phillip Walker: Going Back Home
Phillip Walker a legendás Gulf Coast-gitáros – akinek az ereiben, anyai ágról cherokee indián vér csörgedezik – 1937. február 11-én született a Louisiana állambeli Velshben. Korán rájött, hogy a zene számára életküldetés. Már 1952-ben bemutatkozott a memphisi származású zenei zseni a ska kiötl?je, Roscoe Gordon lemezén. Annak ellenére, hogy az eltelt évtizedek alatt számtalan lemezen t?nik fel közrem?köd? zenészként, az els? saját albuma, a The Bottom Of The Top csak 1973-ban készült el, melyet az azóta eltelt 35 évben számos remek hanghordozó követett. Közülük a legutóbbi tavaly jelent meg Going Back Home címmel. A Delta Groove Productions által gondozott lemezen számos jeles muzsikus szerepel: Al Blake (harmonika), Fred Kaplan (zongora) és Richard Innes (dob) a Hollywood Blues Flamesb?l a gitáros Rusty Zinn, a kiváló boogie-woogie zongorista Rob Rio, a multiinstrumentális Jeff Turmes (basszusgitár, valamint tenor- és baritonszaxofon), David Woodford (tenorszaxofon) és James W. Thomas (basszusgitár).
A sz?k 50 perces album egy Percy Mayfield-szerzeménnyel, a Lying Womannel indul. A folytatásban egy lassú bluesballada, Lowell Fulson Mama Bring Your Clothes Back Home-ja következik. Kés?bb hallhatunk egy remek Ray Charles-örökzöldet is, a Blackjacket. A repertoárban még a lemezt megjelentet? kiadó alapítójától, Randy Chortkofftól is szerepel három kompozíció (a Honey Stew, a Lay Out Down és a Happy Man Blues). A m?sor a nagy fordulatszámú Walking With Frankie-vel ér véget.
A Going Back Home egy lendületes, energikus, dallamos és gitárcentrikus (Mean Mean Woman), néha ringatós bluesba forduló (Bad Blues) lemez. Amit hallhatunk, az a nagybet?s blues, végig azonos színvonalon és remek megszólalással. Persze fanyalgók mindig vannak, hogy miért nem ilyen vagy olyan az album, de mivel szerintem nagyon jó kis produktum és igazán élvezem, ezért a citromos szájíz maradjon másvalakinek.
|